Fellapozott éveink

[Heiter Dávid Tamás] - Dr. Bakonyi Kovács Istvánnak nemrégiben jelent meg a Huszadik! Könyve, a Nap-Lom2. A naplókötetben az irodalomtörténész a 2001 és 2005 közötti időszakot dolgozza fel, elsősorban a Székesfehérvárhoz és Fejér megyéhez kapcsolódó kulturális események, a helyi irodalmi élet bemutatásával. A kötet persze ennél messzebb mutató és mélyebb dokumentum, egyfajta elemzés életünk mindennapjairól örömeiről és tragédiáiról, amely persze feltételezi azt is, hogy olvasója tud a sorok között is olvasni. A cím is sokat sejtető, hiszen a Nap, a fény, a világosság szimbóluma, a lom pedig, életünk sete suta, elfelejtésre ítélt, néha-néha kézbe vett, a hétköznapokban sem igazán fontos, már-már kidobásra ítélt eseményeit, dolgait jelenti. Ez a kettő, amely meghatározza életünket, ezek kísérik végig sorsunkat.


Mikor jelent meg hivatalosan a Nap-Lom 2. kötete?

Néhány héttel ezelőtt látta meg a napvilágot. Ráadásul ez most már a Naplom 2 hiszen ezzel így az elmúlt évtized most már kiteljesedik. 1996-ban kezdtem el egy naplót írni. Bobory Zoltán ötletére, aki egyébként eme könyvek kiadója is a Prohászka kiadó élén. Az első 5 év termése 2002-ben jelent meg. A második Nap-Lom a 2001 illetve 2005 közötti időszakot öleli fel.

Honnan jött az ötlet egy napló kötet megjelenítéséhez?

Elkezdtem naplót írni, egy időben a Fejér Megyei Hírlapban és a Fehérvári Polgárban közöltünk belőle részleteket. A Fejér Megyei Hírlapban például a Provincia című irodalmi rovatban havonta, és miután összeállt 5 év anyaga akkor jött a közös ötlet Bobory Zoltánnal, hogy ezt talán érdemes lenne kötet formájában is megjelentetni. Ennek a folytatása lett a másik 5 esztendő. Azt gondolom, hogy az ember ilyenkor igyekszik a város, persze főleg kulturális életének a krónikáját megírni. Természetesen itt ennél többről van szó, hiszen a napló ugye egy olyan műfaj, amelyben köztudottan személyes elemeket is jelen vannak. Persze másként ír naplót egy költő, másként egy prózaíró és másként ír naplót egy olyan ember, aki se, költő se prózaíró, mint magam is, aki irodalommal ugyan foglalkozik de hát nyilvánvaló, hogy a líraiság az itt nem annyira dominál.

A magánéletedbe mekkora betekintést engedsz?

Nem engedek betekintést, de azért néhány magánéleti momentum ott van benne. Ez az öt esztendő 2001 és 2005 között nagyon sok jó és kevésbé jó dolgot hozott az életemben. Anyám halála például a 2002-es esztendőé. Többek között ezt is megírtam és egyéb változásokat is az életemben. A gyermekeim gyakran szerepelnek a kötetben, főként, ha netán valami közszereplés várt rájuk. Elmondom, hogy Gergő fiam ide jár a Kodolányi János Főiskolára, jazz szakra, és mint jazz zenész számos nyilvános szereplésben van része. A másik fiam, Dávid a Budapesti Műszaki Egyetemre jár, ő tájfutásban jeleskedett annakidején, kicsit még zongorázott is. Szóval az olyan dolgokat hozom inkább be, amelyek a szűkebb családi léttel kapcsolatosak. A másik pedig az, hogy én inkább a krónika-szerű naplónak vagyok a híve. Persze, a napló műfajában számos példája lehet az embernek, hiszen a városban élő Sobor Antal például hasonlóképpen ír naplójegyzeteket. De ő, mint szépíró meg festő nyílván egy kicsit más megközelítésben. Szerintem hasonlóképpen, mint mondjuk a legnagyobb magyar írók közül például Márai Sándor. Nekem inkább egy másfajta naplótípus ad mércét. Ezt Fodor András a néhai igen kiváló költő és író nevével lehet fémjelezni. Aki hasonlóképpen megírta a 70-es éveknek krónikáját, persze sokkal szélesebb összefüggésben mint én hiszen ő az egész magyar közéletet, irodalmi és kulturális életet taglalja. De én inkább hozzá közelítek, úgy érzem. Ebben a krónikaszerű esténként a füzete elé leülő ember tekintetében.

Kiknek szól ez a, mint mondtad is Krónika?

Hát nézd, miután ez egy fehérvári krónika, - persze nem teljes és azt nem merném állítani, hogy minden benne van, - igyekeztem nagyon sok mindent leírni, ami a városban és a város környékén történt meg természetesen velem. Gondolom, hogy azokhoz szól, akiket érdekel egyáltalán fehérvár kulturális élete, én pontosan nem tudom megmondani, hogy kik azok, akiket ez érdekel. Voltak olyan könyv bemutatók, amelyeken éppen a kiadóm, Bobory Zoltán arról beszélt, hogy néhány év múlva levéltári szempontból is érdekes lehet a Nap-Lom, mert nagyon sok olyan dolog benne van, ami hozzátartozik a város, a város környék azonkívül egész Magyarország életéhez.

A célod mi volt vele? Az eredeti elképzelés is egy krónika volt?

Hol ez, hol az dominál. Sokfele forgolódom a városban, sok mindent szerveztem sokfele jelenvoltam a célom elsősorban az volt, hogy ne múljon el minden nyomtalanul, hanem ragadjuk meg és írjuk le. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy nemcsak ez a forma teszi lehetővé a dolgok rögzítését, hanem a napilapok, a televízió, a rádió ugyancsak rögzíti ezeket, a dolgokat. Ez a napló egy más megközelítés.

Miután megjelent az első Nap-lom tervezted, hogy lesz folytatása?

Igen akkor már belelendültem, úgy éreztem ,hogy folytatni kell és egy jó ideig nagyon szorgalmasan irogattam ezeket a napi jegyzeteket. Természetesen nem minden napról, csak olyanokról, amik említésre érdemesek. Bár szerintem minden nap említésre érdemes lehet, de főként azokról esik szó, amik tényleg közérdeklődésre tarthatnak számot. Bekell vallanom hogy, most az utóbbi egy évben eléggé ellustultam ilyen téren. Tehát, hogyha most tervezném a Nap Lom harmadik kiadását, akkor azt kellene mondanom, előre bocsátva, hogy az egy csonka napló lesz. Mert most valahogy mellékvágányra kerültem az életemben.

Miért?

Nem tudom igazából az okát. Sok minden egyébbel is foglalkoztam az utóbbi időben. Életem alakulása is változásokat hozott. Egyébként éppen most, hogy ezeket, a kérdéseket egyre többen teszik fel nekem, hogy lesz e folytatás, elhatároztam, hogy folytatni fogom csak itt az a probléma, hogy visszamenőleg már nagyon nehéz mindent felidézni. Nyílván nem is tudok. Kitalálom majd ennek a formáját, hogy ezt a problémát áthidaljam, és akkor folytathassam.

Van-e olyan rész ezekben, a könyvekben, ami visszaolvasva igazán nagy élményt jelent neked?

Igen van. Jó érzés visszatekinteni és akkor megnézni mondjuk, hogy mi történt 2003 március 29.-én most csak úgy felütöttem ezt a dátumot. Igen, mert biztosan más is úgy van vele, hogy nagyon sok mindent elfelejt és jó érzés visszapillantani ezekre, a dolgokra még a szomorúbb vagy kevésbé kellemes dolgokra is.

Érkeztek már visszajelzések a könyvel kapcsolatban?

Igen érkeznek. A Fejér Megyei Hírlapban jelent meg róla néhány sor, a Szent István művelődési házbéli bemutató kapcsán. Továbbá kaptam visszajelzéseket kritikusoktól, irodalomtörténészektől például Praznovszky Mihály-tól jeles irodalomtörténésztől, vagy éppen Cs. Varga Istvántól, aki Egerben él és figyelemmel kísérjük egymás pályáját. Persze a szűkebb meg a tágabb környezettől is érkeznek általában pozitív visszajelzések.

A kötetbemutatódon elhangzott, hogy nem volt nagyon pozitív fogadtatása az első könyvnek.

Ezt én nem éreztem. Nem tudom pontosan, hogy mire gondolt a kiadóm, amikor erről beszélt, mert például az Árgusban az előbb említett Praznovszky Mihálynak volt egy nagyon pozitív kritikája. Én igazából negatív kritikát nem nagyon kaptam. Az lehet persze, hogy a hátam mögött mondanak ezt, azt az emberek. Az is érdekes egyébként ilyenkor, hogy egy ilyen műfajú könyvnél az ember közelében lévők megnézik, hogy ők maguk benne vannak e vagy benne vannak e elégszer. Én nem éreztem, a különbséget a kettő könyv sikere vagy sikertelensége között sem. Egyébként ez a második kötet még nagyon friss tehát korai lenne még bármiről is nyilatkozni.

A kettő megjelent krónika között mekkora hangnembeli különbség van?

Nem hiszem, hogy nekem kellene eldöntenem. Talán ebben a másodikban több a szubjektív elem.

Szóba került már a Nap-Lom 3. és, hogy ezzel nem a közeljövőben fogsz foglalkozni. Azért vannak elképzelések?

Azt hiszem, hogy jövőre jár le a következő 5 év. Tehát annak 2011-ben vagy 2012-ben kellene megjelennie, ha egyáltalán élünk akkor még. Persze tervezem, de egyenlőre nem nagyon tudok róla nyilatkozni. Más könyvek is vannak a fejemben. Most éppen amin dolgozom az a Kodolányi János Főiskola gondozásában tavaly megjelent Mesterek és Tanítványok című interjúkötetnek a következő része, ami azért érdekes mert itt a főiskolán tanító professzorok, és a főiskoláról elkerült kiválóságok együtt szerepelnek benne. Ezek az interjúk egyébként éppen a Vörösmarty Rádióban lévő Vendég a Stúdióban, című műsorom írott változatai. Jelenleg ezen foglalkozom ennek ebben az évben elkell készülnie.

A kötetbemutatódon szó esett róla, hogy vannak szépirodalmi törekvéseid. Te is említetted, hogy a napló már közel áll ehhez.

Egyre többen akarják kihozni belőlem, hogy igen, igen én regényt akarok írni. Nem, Nem, Nem. Az más kérdés, hogy az ember sok mindent kiír magából. De én a nyilvánosság elé biztos, hogy nem fogok lépni a következő időkben ilyen dolgokkal. Persze, hogy a naplóban vannak olyan részletek, amelyek erre utalnak. Bobory Zoltán emlegeti minden könyvbemutatón azt, hogy amikor a Vár című irodalmi folyóiratnak még az Almanach változata megjelent akkor ott én közöltem, ezelőtt ha jól emlékszem 8 vagy 9 évvel ezelőtt egy szépirodalom felé elmenő prózát de ennek is minden szava minden eleme a legkeményebb valóság. Ez a megbetegedett fiamnak a története. Peti címmel jelent meg ez az írás. Mások szerint ebben kétség kívül voltak olyan elemek, amik arra mutattak esetleg, hogy elpályázom. Nem, én azért alapvetően az irodalomközvetítést tartom fontos feladatomnak, tehát tanulmányok, recenziók, kritikáknak az írását. Az kétségtelen tény, hogy a napló műfaja meg azért részben az interjú műfaja is másfele vihetik el az embert. A napló műfaja az egy határeset, amiben vannak kétségkívül olyan elemek amik erre utalhatnak. De nem hiszem, hogy ez annyira döntő lenne.

A (H)ARCOK ÉS MŰVEK című könyvednek a végén van egy mozzanat amely az Utószó helyett: alkonyi részegség címet viseli.

Igen, nevezzük szépprózának. Szép is meg próza is. Az utóbbi években eljátszottam ezzel, hogy a tanulmányok meg a kritikák, kötetének az élére és a végére raktam ilyen szövegeket. Talán a jegyzet műfajához áll inkább közel, tehát olyanfajta írások, amelyek el is ütnek a belsején található tanulmány meg kritika meg ilyesfajta műfajú írásoktól. Amit említesz a tavaly megjelent kötetem végén kétségkívül egy nagyon szubjektív elem. Ez arról szól, amikor el kellett köszönnöm gyermekkorom színhelyétől, bodajki háztól. Ezt utószó helyett biggyesztettem oda a kötet végére.

Nem gondoltál még arra, hogy összegyűjtöd ezeket a szépirodalmi alkotásokat és egy külön önálló könyvben megjelenteted?

Nem.

A Nap-Lom2-vel lesz még könyvbemutató?

Volt elég mostanában, nem tudok róla, hogy lenne a közeljövőben. Következik az ünnepi könyvhét és ezen, frissességekkel leszünk jelen. Én mint kiadó is ott leszek hiszen a Vörösmarty Társaság 4 új kötettel fog jelentkezni. Érdekes módon többnyire verseskötetekkel. Gál Csaba, Bobory Zoltán, Gáspár László és Káliz Sajtos József köteteivel. Nemrégiben jelentettük meg László Zsolt verseskötetét a Vidéki Pegazust. Ez a költészet napjára jelent meg, de én azt hiszem, hogy azzal is fogunk majd még foglalkozni a közeli időkben. Mert a könyvhéten azért be lehet gyűjteni az elmúlt időszaknak a regionális termését.


(Az interjú a Vörösmarty Rádióban hangzott el 2009. május 8.-án)